Magyar költök verseiből

MK – 1.
„Mi mindig,
mindenről elkésünk.
Késő az álmunk,
a sikerünk
szívünk, nyugalmunk, ölelésünk
Mi mindig mindenről elkésünk.”
(Ady)

MK – 2.
„Bár zord a harc,
megéri a világ
Ha az ember
az marad, ami volt;
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”
(Ady)

MK – 3.
„Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen.”
(Ady)

MK – 4.
„A szárny megnőtt üresen áll a fészek
Csak álom volt a szép diákvilág
S mint a fecske alkonyati szélben
Ma szárnyat bont egy sereg diák.”
( Ady)

MK – 5.
„Ami fél azt el ne fogadd,
egészet akarj, és egészet adj!”
(Ady)

MK – 6.
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
(Arany János)

MK – 7.
„Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
(Arany János)

MK – 8.
„Útjaink százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog,
Nekivágunk a küzdelmes mának,
És épít karunk egy szebb holnapot…”
(Arany János)

MK – 9.
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
(Arany János)

MK – 10.
„A gyermek –
emlék tán mosolyra kelt,
De megnyugszunk benne; szép volt s letelt.”
(Arany László)

MK – 11.
„Nem játék a világ!
Látni, teremteni kell.”
(Babits) Mihály)

MK – 12.
„A világ ránk tekintve arra számít,
hogy vállalunk gondjából egy hazányit”
(Baranyi Ferenc)

MK – 13.
„Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”
( Babits Mihály)

MK – 14.
„Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.”
(Berzsenyi Dániel)

MK – 15.
„Vigyázz nagyon, hogy ember maradj
holnapra törve a mából,
és túl
ne lobbanj
holnapután
a tegnapi
lángolástól”
(Boór András)

MK – 16.
„Nézhessen tisztán,
meg ne piruljon miattam utódom,…”
(Csanádi Imre)
MK – 17.
„A boldogsághoz semmi sem
szükségesebb,
mint, hogy
életünk egy meghatározott
célja legyen”
(Eötvös József)

MK – 18.
„Ott hol mondhatja: szabad vagyok,
ott hazáját fogja
találni minden ember”
(Eötvös József)

MK – 19.
„Ám, úgy kell lennie:
A végtelen felé halad az út,
Amely a végtelenből érkezik.”
(Illyés Gyula)

MK – 20.
„Hű ujjaimban még itt feszül
a szárnycsapás, hogy odaírjam
a nagy táblátokra végleges válaszul,
Föl, föl, föl, csak úgy érdemes!”
(Illyés Gyula)”

MK – 21.
„Az igaz ember hitét, meggyőződéseit
nagy katasztrófák sem képesek
sarkaiból kifordítani.”
(Jókai Mór)

MK – 22.
„Az igaz ember hitét, meggyőződéseit
nagy katasztrófák sem képesek
sarkaiból kifordítani.”
(Jókai Mór)

MK – 23.
„Igazi lelkünket akárcsak az
ünneplő
ruhánkat
gondosan őrizzük meg,
hogy tiszta legyen az ünnepekre.”
(József Attila)

MK – 24.
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
(József Attila)

MK – 25.
„Én mondom
Még nem nagy az ember
De képzeli, hát szertelen
Kísérje két szülője szemmel
a szellem és a szerelem.”
(József Attila)

MK – 26.
„Kinek fényes a lelke, szép szavával,
akire hallgatnak a vizek,
az dalával
szelídítse meg a vizeket,”
(Nagy László)

MK – 40.
„Megcélozni a legszebb álmot
Komolyan venni a világot
Mindig szeretni és remélni
Úgy érdemes a földön élni”
(Papp Lajos)

MK – 41.
„Nemes szép élethez
nem kellenek nagy cselekedetek
Csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.”
(Pázmány Péter)

MK – 42.
„Bármily erővel, bármily áldozattal
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél,
És tartósabb is, kell akarnotok.”
(Petőfi Sándor)

MK – 43.
„Haza és szabadság,
Ez a két szó, melyet
Először tanuljon
Dajkától a gyermek”
(Petőfi Sándor)

Mk – 44.
„Légy tölgyfa, mit a fergeteg
ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti”
(Petőfi Sándor)

MK – 45.
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,
ez volt a múlt, emez a vad jelen.
–
…
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen”
(Radnóti Miklós)

MK – 46.
„Ah vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él,
Leckéjét a sírig tanulja:
Nehezebbet folyvást a réginél!”
(Reviczky Gyula)

MK – 47.
„Hinni a szépet, lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban.
Ha kell hát bízni halálig.”
(Szabó Lőrinc)

MK – 48.
„Nehéz, vagy könnyű? Beleroskadok?
Csak annyit érek, amennyit vállalok,
Mert szívemben a jövőt hordozom,
és alkuba már nem bocsátkozom!”
(Tamási László)

MK – 49.
„Előre, föl, miénk az élet,
A széles földnek kerekén
Szemünkben csillog az ígéret
És bennünk ring a jó remény!”
(Tóth Árpád)

MK – 50.
„Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.”
(Tóth Árpád)

MK – 51.
„Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell.”
(Váci Mihály)

MK – 52.
„Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress.”
(Vörösmarty Mihály)

MK – 53.
„Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egy egész világ nem a birtokunk,
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.”
(Vörösmarty Mihály)

MK – 54.
„Gondolj merészet és nagyot,
és tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.”
(Vörösmarty Mihály)

MK – 55.
„Mi dolgunk a világon?
Küzdeni erőnk szerint a legnemesebbekért”
(Vörösmarty Mihály)

MK – 56.
„Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor
is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.”
(Gál Sándor)