Nagyigmánd az én Nagyigmándom

 

Szeretettel ajánlom figyelmébe a Nagyigmánd az én Nagyimándom c. könyvemet, mely 2024. február 7-én jelent meg.

A 252 oldalnyi, 390 db színes fényképet tartalmazó kemény táblás kötet alcíme: Emlékképek a festői szépségű Nagyigmándról.

Részlet a könyvből:

„Nagyigmánd, a közel 3200 lélekszámú település a Kisalföld keleti peremén ékeskedik, ott, ahol a síkság „terülj-terülj asztalkámhoz” hasonló dús növényzetű széle összeolvad a Dunántúli-középhegységgel. A többnyire mértékletesen emelkedő felszíni formákkal párosuló, ide-oda kanyargó utcácskák, az egy-két meredekebb dombhát, a falut átszelő négy kis „ezüstszalag” – patakocska, erecske – festői környezetűvé varázsolja ezt a „zsebkendőnyi” területet.

Ez az én szülőfalum, bár nem itt láttam meg a napvilágot először, mert akkor már az otthonszületés ugyancsak ritkuló tendenciát mutatott, de ebben a faluban nőttem fel, és az általános iskolai tanulmányaim után átmenetileg többször is távol voltam, de el nem „szakadtam” felmenőim ősi földjétől.

Miért is eme emlékképes könyv?

Szeretettel megosztom Nagyigmánd szépségeit mindazokkal, akiknek legalább olyan fontos Földanyának ez a kicsinyke darabja, mint nekem, de figyelmébe ajánlom mindenkinek, akit a szépség látványa örömmel tölt el.”

„Megerősítem, hogy nagyon tetszik. Nekem a patakok, halastós részek idézték fel a legtöbb emléket. A téli korizások, hokimeccsek, persze ezek gyakran belvizes kiöntéseken zajlottak. A gumi hokikorong még itt van az íróasztalomban. Nagyon tudatos átfogó az egész anyag…”                     /Dr. Herman Sándor/